Túlzott kiszámíthatóság

2010. szeptember 19.

Bonobo live, Gödör, 2010, szeptember 9.

Ha nagyon alapos munkát kíván végezni a kritikus, akkor figyelnie kell minden apró részletre, mielőtt támadást indít a tetszését el nem nyerő produkció ellen. Érdemes képzeletben kétfelé szakadnia és megvizsgálnia azt, hogy adott helyzetben, ha ő lenne az előadó helyében, akkor mivel indokolná és védené ki az épp formálódó kifogásolnivalókat.  Miközben Bonobo (aka. Simon Green) múltheti koncertjét illetően magamban lejátszottam a vitát a Kritikus és Simon Green között, sikerült megtalálnom a felettéb ötletes és mindenre magyarázatot adó kulcsszót, amelyet én minden kifogásra használnék: lemezbemutató koncert. Miért is?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint koncertre azért járok (túl az élő produkciókat jellemző véletlenszerűség és megismételhetetlenség miatt), hogy olyan plusz dolgokat kapjak, amelyek a kiadványok kereteibe már nem fértek bele (új, esetleg meg nem jelent számok, vagy a régiek más irányból történő megközelítése etc.). A 2007-es Merlines Bonobo koncerten ilyenek voltak például a hosszú és kiváló szaxofonszólók. Védekezésül itt már be is lehet vetni a kulcsszót: ez egy lemezt bemutató koncert, hogyan is várhatnék el ilyen jellegű plusz dolgokat. Ha ezt figyelembe veszem és lentebb helyezem a lécet, akkor teljesen jogos lehet az a minimális elvárás, hogy a Black Sands dalait hallgathatom lelkes és profi zenészek kiváló minőségű tolmácsolásában. Ebből a három jelzőből azonban sajnos egyik sem volt jellemző se a zenészekre, se a produkcióra.

A próbálkozás, hogy a dalokat tökéletesen az albumon található formában adják vissza, érződött, de ez az igyekezet a koncert nagyobb részében erősen túlzó volt és talán emiatt vált bizonyos fokig görcsössé és erőltetetté a produkció. Percről-percre ki volt találva minden, csak egyetlen egy dolog nem: a kezdés, ott ugyanis sikerült másfél óra késést összehozni. Ez a fajta kiszámítottság még csak a kisebb hiba lenne, nagyobb baj az, hogy hiába volt másodpercről-másodpercre kitalálva minden, ennek ellenére sem sikerült a lemezt hibátlanul visszaadni.

A szaxofonos volt a legbotrányosabb, nem egy pillanat volt, amikor konkrétan úgy nézett ki, hogy se kép, se hang: se a téma nem ment le hibátlanul, értékelhető improvizációkról pedig ne is beszéljünk. Az előbb említett merevséget a dobos játékán is észre lehetett venni. Az ő esetében kevésbé volt arról szó, hogy nem tudna dobolni (ezt bizonyította a már említett Merlines koncerten 3 éve), inkább arról, hogy a kiszámíthatóság nem engedett teret a kibontakozásra: lagymatagabb részeknél unottan ütögette ugyanazokat a ritmusképleteket, masszívabb részeknél viszont látszott, hogy szívesen elszabadulna, de a tervbe sajnos ilyenfajta kilengések nem fértek bele. A zenekar többi tagjának teljesítményét nagyjából hasonló módon lehetne jellemezni, az önismétlés csúnya stilisztikai hiba, amit egy valamit magára adó kritikus nem követhet el, így ezt nem is ragoznám tovább.

Azt viszont egyetlen pozitívumként mindenképpen meg kell említeni, hogy az utolsó szám volt talán a legnagyobb meglepetés, két okból is: a legrosszabbul ez indult. Az igaz, hogy a lemezen is mintha direkt falsul, bukdácsolva akarták volna játszani a dalt (amint azt írtam a Black Sands kritikájában itt). Ez az élő verzióra hatványozottan igaz volt: mintha egy amatőr, soha együtt nem zenélő emberekből összetákolt banda próbálta volna először összejátszani a dalt (természetesen kottából). Ekkor következett viszont a koncert egyetlen tényleg jó, pár perces része, amikor fellélegeztem: a szaxofonos és a dobos is privátban valószínűleg nagyon jó zenész. Improvizáltak, már-már free jazz-be hajlóan, energikusan, pár pillantra már kezdtem elhinni, hogy talán ez a kis szösszenet is képes megmenteni az estét.  

 Annak, hogy ez nem következett be, egy oka van: a koncertterem elhagyása közben minden irányból érkező túlzóan pozitív és elismerő vélemények kiábrándító áradata. Nem sikerült még eldöntenem, hogy melyik a kínosabb: az, hogy ez a koncert megpróbálta elhitetni a közönséggel, hogy menő Bonobót hallgatni, vagy a közönség Bonobóékkal, hogy az jó, amit ők ott, akkor alkottak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: