Zenés képeskönyv Tokióról

2010. július 19.

Deepchord presents: Echospace – Liumin /Modern Love, 2010/

Japánról, annak társadalomról és kultúrájáról a legtöbbünknek csak absztrakt, általában kliséktől sem mentes elképzelései vannak.  Ez alapvetően nem csak a a nagy földrajzi távolságnak tudható be: megközelíthetetlenségének kulcsa az a sajátos logika, amely mentén a társadalmi berendezkedés, a hétköznapok és a kultúra szerveződnek, nem japánként felnőve nehéz az ott történő dolgok miértjét és hogyanját megmagyarázni (a japán gondolkodásmódról Ferber Katalin mesélt egy nagyon izgalmas interjú keretében a Tilos Rádióban).

Kicsit paradox módon talán emiatt nagyon is könnyű egy Japánt bemutató kiadványt készíteni, hiszen a “mesélőnek” nagy szabadságtere marad a látottak értelmezésében és hatványozottan igaz az, hogy az egyes szubjektív vélemények pont a megérthetetlenség miatt fognak kevés átfedést mutatni.  Ebből persze az is következik, hogy Japánról nagyon kevés általános érvényű kijelentést tehetünk európaiként.

Az Echospace duója valószínűleg pontosan tisztában van a fent elmondottakkal. Legújabb lemezükön sajátos módon próbálják Tokiót bemutatni, miközben nagyon is tudatában vannak a vállalkozás  szabadságaival és korlátaival. Megpróbálnak semmit sem mondani Tokióról, kijelentések helyett egy hatalmas, kifeszített állóképet festenek a városról  a kétlemezes kiadványon, amelynek mozaikjait egy-egy rövid életkép mozzanata alkotja.

A két lemez a hallható különbségek ellenére nagyon is egységes: szerves részét képezik a Tokióban felvett különböző zajok, úgy mint metróindulás, utcai forgalom, TV, rádió, beszélgetések foszlányai. A fő különbség a hangsúlyok elhelyezésében rejlik: a két CD-t egymás után hallgatva egy drasztikus szerepcserének lehetünk fültanúi.

Aki ismeri és szereti az Echospace-t, az az első lemezen egy újabb dubtechno-remekművet hallhat. A műfaj alapítói a Coldest Season és megannyi különböző név alatt kiadott munka után (mint például Intrusion a tavalyi év egyik legjobb lemezével, a The seduction of silence-el ) egy újabb, egyedi  színnel bővíti a dubtechno palettáját, amelyet legfeljebb csak utánozni lehet, de megismételni nem.  A techno monotóniája itt jóval nagyobb hangsúlyt kap, mint a korábbi lemezeken, a hipnotikus hatást még jobban kiemelik a nagyon minimalista, melankólikus dallamok. A hipnózist semmi sem szakítja félbe, hiszen a számok ezúttal szépen egymásba folynak, a lemez felfogható aláfestőzeneként egy tokiói barangoláshoz.

A fent említett szerepcsere, illetve hangsúlyeltolás már első hallgatásra is nagyon egyértelmű: a második lemezen az autentikus hangminták előtérbe kerülnek a zenével szemben.  Míg az első lemezen a hangfoszlányok legfeljebb csak fűszerezték és élettel telivé tették az amúgy is kiváló dubtechnót, addig itt a zenét maga a városi zaj alkotja, amelyet legfeljebb csak dallamkezdemények egészítenek ki.  Tűnhet ez furcsának, de nem szabad elfeledkeznünk az alapkoncepcióról: Tokió több szemszögből való bemutatásáról. Ami viszont állandó maradt: az első lemezt átszövő kialvatlanság érzete, a hipnózis módosult tudatállapota, mindez a lemezen hallható városi nyüzsgés ellenére. A melankólia sem tűnt el teljesen, hiszen Tokió misztikuma a fülünk hallatára kopik el, amint szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ez is csak egy a világ metropoliszai közül ugyanazokkal a zajokkal, amelyet nap mint nap akár Budapesten sétálva is hallhatunk…

…az utóbbi évek egyik legszebb elektronikus kiadványa.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: