Havi lista

2010. július 19.

A júniusi havi listát ismét rendhagyó módon, egy rövid mix keretében tálalom, mint tettem azt május végén is. Sajnos a hónap folyamán nem volt alkalmam “elmerülni” egy-egy újabb lemezben, másrészt pedig végigböngésztem az eddig összegyűjtött zenéimet.

A válogatás 2010 július 5-én hangzott el a Tilos Rádió népzenei műsor nyári különkiadásának kereténben.

http://soundcloud.com/syklist/tilos-nepzene-kulonkiadas-vege20100705

Tracklist:

1.) John Coltrane – My favorite things

2.) Journeyman – Biscuits

3.) Uzgín Űver – 5-ös track az 1999-es lemezről

4.) Gang Gang Dance – Egowar

5.) The Beatles – Dear Prudence

6.) Thievery Corporation – Ambicion Eterna

7.) Lemon Jelly – Homage to Patagonia

A teljes műsor meghallgatható itt:

http://tilos.hu/archivum/playlist.php?files=2010/07/05/2200.mp3;2010/07/05/2230.mp3;2010/07/05/2300.mp3;2010/07/05/2330.mp3;.m3u

Zenés képeskönyv Tokióról

2010. július 19.

Deepchord presents: Echospace – Liumin /Modern Love, 2010/

Japánról, annak társadalomról és kultúrájáról a legtöbbünknek csak absztrakt, általában kliséktől sem mentes elképzelései vannak.  Ez alapvetően nem csak a a nagy földrajzi távolságnak tudható be: megközelíthetetlenségének kulcsa az a sajátos logika, amely mentén a társadalmi berendezkedés, a hétköznapok és a kultúra szerveződnek, nem japánként felnőve nehéz az ott történő dolgok miértjét és hogyanját megmagyarázni (a japán gondolkodásmódról Ferber Katalin mesélt egy nagyon izgalmas interjú keretében a Tilos Rádióban).

Kicsit paradox módon talán emiatt nagyon is könnyű egy Japánt bemutató kiadványt készíteni, hiszen a “mesélőnek” nagy szabadságtere marad a látottak értelmezésében és hatványozottan igaz az, hogy az egyes szubjektív vélemények pont a megérthetetlenség miatt fognak kevés átfedést mutatni.  Ebből persze az is következik, hogy Japánról nagyon kevés általános érvényű kijelentést tehetünk európaiként.

Az Echospace duója valószínűleg pontosan tisztában van a fent elmondottakkal. Legújabb lemezükön sajátos módon próbálják Tokiót bemutatni, miközben nagyon is tudatában vannak a vállalkozás  szabadságaival és korlátaival. Megpróbálnak semmit sem mondani Tokióról, kijelentések helyett egy hatalmas, kifeszített állóképet festenek a városról  a kétlemezes kiadványon, amelynek mozaikjait egy-egy rövid életkép mozzanata alkotja.

A két lemez a hallható különbségek ellenére nagyon is egységes: szerves részét képezik a Tokióban felvett különböző zajok, úgy mint metróindulás, utcai forgalom, TV, rádió, beszélgetések foszlányai. A fő különbség a hangsúlyok elhelyezésében rejlik: a két CD-t egymás után hallgatva egy drasztikus szerepcserének lehetünk fültanúi. Read the rest of this entry »