Thomas Hamann & Gerd Janson – Live at Robert Johnson (2010)

2010. április 29.

10 évvel ezelőtt valószínűleg senkiben sem merült volna fel az a kissé akár bizarrnak is tűnő gondolat, hogy az elektronikus zenei színtér egyik európai fellegvára Frankfurt egyik elővárosában, Offenbachban fog felépülni. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy az unalmas előváros  lepukkant gyárnegyedében található Robert Johnson szép lassan Németország legjobb klubjává nőtte ki magát, felhozatala pár éve már vetekszik olyan berlini szuperklubokéval, mint a Watergate, vagy akár a Berghain. Ennek ellenére – és talán pont amiatt, hogy kevésbé frekventált helyen van- eddig sikerült underground jellegét megőriznie, nem vált olyan turistalátványossággá, mint például a Berghain.

Tavaly, a klub fennállásának 10 éves évfordulója alkalmából elkezdtek kiadni egy mixlemez-sorozatot,  amelyet egyben manifesztumnak is tekinthetünk, mely a klub zenei arculatát próbálja körülírni.  Januárban immár a Live at Robert Johnson-széria negyedik lemeze jelent meg (sőt, a napokban fog az ötödik kijönni). Panaszra okunk eddig nem lehetett, az előző három lemez közül kettő remekül illusztrálta a tökéletes mixlemez fogalmát (Chloé és Prins Thomas munkái), ez pedig bőven kárpótolt a kevésbé sikerült második lemezért (Ivan Smagghe).

Mit is szűrhetünk le a klub zenei felhozataláról az eddigi kiadványok alapján? Egyértelműen a techno és a house jelöli ki a fő irányvonalat, hol klasszikusokkal (Kalabrese, DJ Koze, Lindstrøm), hol pedig igazi ritkaságokkal (Gudrun Gut, Arpadys). Persze az irányvonal alatt nem kell szigorúan körülhatárolt kategóriákra gondolni, még Chloé is elkalandozik az electrofunk irányába a szett végén, pedig az eddigi lemezek közül talán az ő válogatása rendeződött leginkább egy stílus mentén.

Prins Thomas után újra norvégok a soron következők: ezúttal Thomas Hamann és Gerd Janson készíthette el a széria következő darabját.

Azt már akár az első hallgatás után is megállapíthatjuk, hogy a mix a széria legegységesebb darabja, még olyan kevés kilengést sem engedtek meg maguknak Hamannék, mint például Chloé. A válogatott számok pedig egyértelműen house-zenék (és nem house-jellegű, vagy house-közeli). Az külön figyelemreméltó, hogy a válogatás közel 15 évet ölel fel, tehát akár egy szubjektív összefoglalásnak is tekinthető a mix  A lemez másik erénye a kiegyensúlyozottság: nincsenek benne stílusbeli ugrálások, mint Prins Thomasnál és nincsenek a dinamikában sem átütő változtatások. Egész egyszerűen és ráérősen felpakolnak 13 középtempós, kellemes számot. Azért nincs a hallgatónak hiányérzete egy percre sem, mert a két dj nem is törekedett másra.
Ez szubjektív vélemény, de részemről még egy plusz pont jár azért, hogy egy szám kivételével csak instrumentális számok kerültek elő, így nem estek abba a hibába, mint például Tama Sumo, aki -egyébként kiváló- Panorama Bar-os mixét agyoncsapta egy olyan számmal, ami bennem a house rossz emlékű 90-es évek végi oldalát idézi fel.
Összességében elmondható, hogy Thomas Hamann és Gerd Janson nem akart sokat, de azt maradéktalanul teljesítette és egy szerethető és abszolút nem unalmas, az év eddigi legjobb mixét készítette el.
(5/5)
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: