Üde, tavaszi eklektika

2010. március 30.

Bonobo: Black Sands (Ninja Tune, 2010)

Bonobo (aka Simon Green) 2000-es debütálása óta szép lassan a Ninja Tune és egyben Nagy-Britannia elektronikus zenei színterének egyik oszlopos tagjává vált annak ellenére, hogy eddigi lemezein látszólag semmilyen új dolgot nem nyújtott ahhoz képest, ami a 2000-es évek brit downtempo áradatára jellemző volt. És mégis: a Dial ‘M’ for Monkey, illetve a Days to come olyan lemezek, amelyek hosszabb-rövidebb szüneteket követően újra felbukkannak a lejátszó közelében és a sokadik hallgatás után sem válnak unalmassá. A titok nyitja talán pont abban rejlik, hogy Bonobo tudatosan nem akart újat teremteni, hanem inkább a rendelkezésére álló stílusjegyekből kevert ki nagyon precíz munkával egy teljesen rá jellemző hangzást: számaiban hip-hop alapok, funkos basszusmenetek, némi keleties színezetet sem mellőző vonós- illetve fúvósszólamok és persze jazz-t idéző szopránszaxofon-improvizációk keveredtek.  A tegnap megjelent Black Sands című lemez koncepciója nagyon hasonló az eddigi albumokéhoz, igazából csak árnyalatbeli különbségekkel lehetne a fent leírtakat kiegészíteni.

Az első ilyen különbség: nincsenek “pihenődarabok”, a lemez háromnegyed része egymást követő viszonylag rövid, de pörgős számokból áll. Könnyed, már-már Radio Café-kompatibilis dalok ezek (persze azért a jó ízlés határain belül), melyekre az előző lemezek melankóliája csak kevésbé jellemző. A könnyedség ellenére Bonobo nem enged az elvárt színvonalból, továbbra is hihetetlen pontosan megírt szólamokból építkezik (legszebb példája ennek az El Toro hibátlan dob- illetve vonós-fúvós menetei).  A másik különbség, amelyik feltűnt számomra: Green itt sokkal szabadabban játszik az elektronikus-akusztikus hangsúlyokkal. A korábbi dalokban ez a viszony szinte permanensen kiegyensúlyozott volt, nagyjából ugyanolyan mértékben használt valódi hangszereket, mint elektronikusakat. Talán ennek köszönhető az, hogy például a Days to come dalait egy élő banda mindenféle gond és hiányérzet nélkül meg tudja szólaltatni (mint tette azt 3 éve a Merlinben). A mostani lemez esetében viszont a dalok sokkal inkább kategorizálhatóbbak: például az ‘1009’ című tracket nehezen tudom elképzelni kizárólag akusztikusan hangszerelve, de a már említett El Toro-ról pedig pont az a nehezen elképzelhető, hogy ezt nem egy zenekar játszotta le pont így, elejétől a végéig.

Az igazi meglepetések a lemez végére maradtak. A pörgésnek a ‘The Keeper‘ című szám vet véget, ami hamisítatlan blues-os, dögös, de cseppet sem sablonos r’n’b Andreya Triana tolmácsolásában. Meglepetés, hiszen itt szó sincs stílusok keveréséről, hanem ez konkrétan egy stílusgyakorlat az r’n’b-re. A ‘ The Keeper‘ nem csak a tempó, hanem a hangulat szempontjából is fordulópont: a légies könnyedséget egyre inkább felváltja a korábbi lemezekről ismert melankólia. A számok egyre ráérősebbé, hosszabbá válnak, lassan építkező témákkal és végre megjelenik a szopránszaxofon is, egyszerű, de szép szólókkal.  A legnagyobb meglepetés egyértelműen az utolsó szám: a korábbi albumokon nem igazán találkozhattunk 3/4-es lüktetésű dalokkal, az album címadó dala viszont igazi szentimentális, filmzenés keringőként indul, ahol az alaplüktetést olcsó nejlonhúros gitár adja, majd erre száll be visszafogottan, kissé esetlenül, dülöngélve az összes többi, korábbi számokban felvonultatott hangszer. Az eddigi szigorú precizitás és feszesség mintha picit lazult volna, olyan érzete támad az embernek, mintha erre a számra már nem maradt volna ideje a zenekarnak rendesen összepróbálni. De valószínűleg emiatt válik annyira megkapóvá a lemez fináléja.

Újra működik a jól bevált recept:  nincs semmi megerőltető, vagy megfejteni való az új Bonobo-lemezen, egyszerűen friss, könnyű és szép.  Zenében jobb tavaszkezdetet nehezen tudok elképzelni.

5/5

Advertisements

2 hozzászólás to “Üde, tavaszi eklektika”


  1. […] falsul, bukdácsolva akarták volna játszani a dalt (amint azt írtam a Black Sands kritikájában itt). Ez az élő verzióra hatványozottan igaz volt: mintha egy amatőr, soha együtt nem zenélő […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: